photo by max think sees
Néhány hete őrült cikkezés folyik a médiában arról, hogyan növelné a kormányunk a születési kedvet. Először csak a nagy hír közölték, részleteket nem, majd szépen lassan szivárogtatták ki a különböző ötleteket. Kaptam az alkalmon, s a Dolgozó mami Facebook oldalán megkérdeztelek titeket: mi kellene nektek ahhoz, hogy több gyereket merjetek vállalni? Szándékosan megadtam több lehetőséget, ami a kormány kiszivárogtatott tervei között is szerepelt, s belecsempésztem a sajátjaimat is, amiről szó sem volt az újságcikkekben. Hogy miért? Mindjárt meglátjátok!
Volt itt minden: első hallásra hatalmas összegű kelengyepénz (amit még nem tudni pontosan, hogy az első vagy a további babánál adnának), magasabb TGYÁS, GYED, munkahelyi bölcsi és ovi állami normatívával, születések számát ösztönző tematikájú műsorok a tévében (neeeem, itt nem a “felnőtt” filmekre gondoltak a honatyák 
, te kis huncut ), munkavédelmi akcióterv kiterjesztése a többgyerekesekre… Első hallásra ezek mind szépen hangzanak, s az általatok adott válaszok alapján úgy láttam, nektek is tetszik – főleg a magasabb TGYÁS, GYED. De hol a hiba? Mert bizony van, nem is kicsi…
Te miért nem szülsz most azonnal másodikat, harmadikat, negyediket? Ok, rosszul kérdeztem, most azonnal nem tudsz szülni, kell néhány hónap hozzá (pontosan kilenc 
), de miért nem vállaltok második, harmadik, negyedik babát? Számtalan anyukával beszélgettem leveleztem az elmúlt két évben, és a legtöbbjük – a túlnyomó többség – nem a TGYÁS, vagy a GYED összegét, az ovi vagy a bölcsi hiányát jelölte meg fő okként. Hanem a bizonytalanságot. Azt, hogy ha vége az otthon töltött éveknek, halvány lila dunsztja sincs, hogy lesz-e munkája. No, nem a régi cégnél, ott tuti, hogy nem várják vissza… hanem általában lesz-e új munkája a legkisebb gyerkőc 3. szülinapja után. S nem egy-két hónapig, hanem sok-sok évig. Hogy miért rossz, azaz nem túl hatékony megoldás a mostani pénzügyi gyors-tunning, amit terveznek? Mert nem ad sem hosszú távú biztonságot, sem lehetőséget arra, ami a legtöbb gyermekes családnak kell – a kétkeresős modell. Ha anyuka egy gyerek után megtapasztalta, hogy mennyire nehéz állást találnia, kettővel még nehezebb lesz. Hárommal meg még nehezebb… Márpedig a felelős gyerekvállaláshoz több dolog kell a szereteten és a gondoskodáson túl: előre tervezés, pénzügyi biztonság, pénzügyi felelősség. Arról, hogy mennyibe kerül egy gyerek (nem az első 2-3 évben, hanem 18-20 éves koráig, vagy még tovább), lehet vitatkozni, de tény: nagyon sokba kerül. Ha ez a téma érdekel, ide kattintva találsz egy nagyon jól összeszedett cikket a kezdeti költségekről, itt meg egy másikat a tervezésről, bevételekről, tartalékokról. Tehát szerintem az, hogy szüléskor kapsz egy nagyobb összeget, majd a 2. vagy 3. életévig kissé megemelik a mostani juttatásokat, nem segít. Olyan ez, mint a szabad felhasználású személyi hitel: csak az lebeg sokak szeme előtt, hogy hú, félmillió forintot kapok. Azt, hogy ezt mekkora kamattal, s vissza tudja-e egyáltalán fizetni, s ha igen, hány évig nyögi majd, már nem mindenki gondolja végig. Becsapós…
Mellesleg a nem is olyan régi szakirodalmat olvasgatva (Bálint Mónika – Köllői János), vagy szakértőkkel egyeztetve az is fel kellene, hogy tűnjön a GYED-GYES emelést ígérőknek, hogy a gyermektámogatási rendszer munkapiaci hatásainak pontos felméréséhez olyan, kifejezetten e célra irányuló adatfelvételre lenne szükség, amely számtalan apró részletet rögzít a támogatást igénylőkről, azok korábbi jogviszonyairól, időtartamáról, bérezésükről, a visszatérés idejéről, vagy az otthonmaradás okáról, jelenlegi tevékenységükről, a gyermeket gondozó személyről, vagy intézményről. S most kapaszkodjatok meg: ilyen adatfelvétel az elmúlt negyven évben nem született, így érthetetlen, hogy havi több mint százmillió forint kerül kifizetésre egy olyan rendszer keretein belül, melynek a munkaerőpiacra, a női foglalkoztatásra gyakorolt hatását, a gyermekszülés utáni újbóli elhelyezkedést segítő vagy akadályozó mivoltát senki nem vizsgálta, így hasznosságát nem is tudhatja biztosan. Tehát emeljünk, de min? Azon, amit nem is tudunk, hogy miért folyósítunk, mi a hatása, segít-e valóban hosszú távon az érintetteknek? (Igaz, egy komoly előnye van a GYES-nek, csökkenti az amúgy nagyon durván jelentkező gyermekszegénységet Magyarországon…)
A nyugati országok példáján egyértelműen látható, hogy ott sikerült a csökkenő születésszámot megfordítani, ahol a kisgyermekes nők munkaerő-piaci reintegrációját megoldották, egyszerűen szólva, ahol gyerekszülés és gondozás után a nő folytathatta a munkavégzést. Nem biztos, hogy ugyanannál a cégnél, nem biztos, hogy ugyanabban a munkaidőben, mint korábban – legtöbbször részmunkaidőben -, de nagyobb gond nélkül visszatérhetett akkor, amikor tervezte. Ehhez pedig három dolog kell: munkáltatók, akik egyenlő esélyeket biztosítva, nem diszkriminálva, sőt örömmel visszaveszik őket, akik nem kapnak sikítófrászt egy várandós anyukától, gyermekellátó intézmények, amik elérhető közelségben és áron annak, s olyan anyukák, akik valóban előre terveznek, s dolgozni akarnak néhány év után. Mert ha tudod, hogy az első gyermek megszületésével nem írtad ki magad a munkából “örökre”, akkor szívesen vállalsz másodikat, harmadikat is. Ha tudod, hogy el fogod tudni tartani 5-10-15 év múlva is, mert lesz munkád, akkor vállalod. Ha azt látod, hogy kínkeservesen visszaküzdötted magad egy alacsonyabb, megalázóbb munkakörbe több hónapnyi, vagy évnyi hiábavaló próbálkozás után, hogy a 2-3 év alatt kimerült családi kasszát végre kissé helyre hozzátok, ezerszer meggondolod, hogy legyen e következő babázás is.
Nos, ezért került bele az én kis rögtönzött kérdőívembe az, ami egyik honatyának sem jutott eszébe, hogy a felmondási védelmet állítsák vissza. Mert amióta eltörölték ezt a fizetés nélküli szabadságot megszakító és visszatérő anyukáknál (ok, csak korlátozták, de valójában ez inkább teljes eltörlést jelent, hiszen mit tudsz tenni, ha közlik veled, hogy megszűnt a munkaköröd, s nincs másik – ha igaz, ha nem ez az indok…), mást sem csinálok, csak kirúgott, vagy kirúgással fenyegetett anyukáknak adok tanácsot… Persze, nagyon szívesen teszem ezt. És közben írogatom a magam véleményét a baby boomról… hátha valaki elolvassa és elgondolkozik rajta…