Erre az interjúra évek óta készülök már… pontosan azóta, hogy Léder Lászlóval, pszichológussal, az Apa Akadémia alapítójával 3 évvel ezelőtt egy rádióműsorban a GYES-en otthon maradó apukákról beszélgettünk. A műsor vége után még a stúdió előtt is folytattuk a témát majd egy órán keresztül, lelkesen mesélve saját tapasztalatainkról, gondolatainkról. Ezután – minő véletlen – mindketten bementünk ugyanabba a boltba: harisnyát venni az akkor még ovis lányainknak.
Azt hiszem, ez a bevezető mindent elmond arról, miért is kell interjút készítenem vele a Dolgozó mami blogon.
László, hogyan jött az a gondolat, hogy a modern apa szerepével, az apák „oktatásával, fejlesztésével” foglalkozz?
A téma régóta nagyon érdekelt, talán éppen azért, mert szinte semmit sem lehetett tudni róla. Amikor pedig én magam is apává váltam, spontán módon elkezdetem megosztani apasági élményeimet az ismerőseimmel és…”leesett az állam…”. Mogorva és szófukar férfiak, elfoglalt felsővezetők, zárkózott édesanyák mintegy varázsütésre elkezdték velem megosztani legféltettebb apasági és anyasági emlékeiket. Egy szilveszteri bulin egy apa hirtelen elmesélt nekem egy nagyon nehéz történetet, szinte lopva, majd hozzátette: “ezt 17 éves senkinek sem mondtam el, nagyon megkönnyebbültem, hogy végig hallgattad.” Egy idő után azt éreztem, ez így nem mehet tovább,muszáj valamilyen fórumot létrehozni, ahol minderről beszélhetünk. Ez lett az Apa Akadémia.
Mi történik az Apa Akadémián?
Tematikus beszélgetős előadásokat hirdetünk meg, apák, anyák, nagyszülők és minden érdeklődő részére. Rövid előadásokat tartunk kollegáimmal a születés-körüli apai szerepekről, a kamaszkorról, a munka-magánélet egyensúlyról, mamahotelről és egyéb izgalmas kérdésekről. Utána pedig következik Akadémiánk legizgalmasabb része: a beszélgetés.
Egy munkába visszatérő anyukának felbecsülhetetlen segítséget jelent egy otthon is jelen levő apa, aki kiveszi a részét az otthoni, a háztartással kapcsolatos és a gyermekek körüli teendőkből, hiszen így könnyebben rázódik vissza a munka világába, s nem szakad meg az első időkben két fronton teljesítve. Ám az édesanyák „tehermentesítése” mellett az apukák is nagyon sokat profitálnak ebből a „közös teherviselésből”, ugye?
A legfontosabb talán, hogy tudjuk: apa nem kiegészíti az anyai nevelést, hanem az apa ugyanolyan fontos a család életében mint az anya. Nem várható el egy anyától, hogy helyettesítse az apát, mert neki nem ez a feladata. A közös teherviselés is csak akkor működik, ha az apa szerepe nem a pénzkeresetre korlátozódik. Ebből mindenki csak nyerhet. A gyermekeivel összekapcsolód apák sokszor egyfajta szerelemről, élményről, kalandok sorozatáról beszélnek és nem a nevelés terheiről. A terhek és örömök szülői megosztása pedig stabilizálja a családot és a párkapcsolatot is.
Fontos, hogy az apák egészségéről és az apai lélekről is szót ejtsünk! Minden kutatás azt mutatja, hogy a gyermeknevelés és az aktív apaság az apáknak is lehetőség, hogy egészségesebben éljenek. Legálisan kiszállhatnak a mókuskerékből és érzelmileg is olyan ” töltetet kaphatnak”, amit ma egy felnőtt férfi ritkán élhet meg. Nem véletlen mondta Kopp Mária professzor asszony a férfiaknak: “pelenkázz, hogy tovább élj”.
Te is pontosan így tettél, második lányotokkal jelenleg te vagy GYED-en. Gondolom ez egy abszolút tudatos döntés volt, mesélsz egy kicsit a friss élményeidről?
Már attól félek, hogy mikor lesz vége ..:) Van bizonyos gyakorlatom, évek óta saját vállalkozásom van, sokan dolgozom otthon, szeretem ezt az életmódot. A családomhoz igazítom a munkámat. Amikor lehet, akkor dolgozom, és nem fordítva. Így is sokat dolgozom, de sokkal kevesebbet mint előtte és másképp!
A kislányom most múlt 7 hónapos. Szóval úgy néz ki ez az apai gyed, hogy reggel ölbe veszem őt, aztán nagyon-nagyon nehezen rakom le… órákig elsétálgatnék vele a karjaimban… teljesen igaz, hogy összekötődünk a gyerekünkkel. Az, hogy én is ott vagyok, amikor az első szavakat kimondja és nem a feleségem meséli el este, mindennél többet jelent. Szerelem ez is, akárhogy csűrjük-csavarjuk…
Nekem is két lányom van, s nagyon jól látom, milyen hatással van a modern, pozitív apa szerep a lányok személyiségének fejlődésére, a kapcsolatuk minőségére. Bár nálunk apuka sokat volt külföldön munka miatt az első években – főleg az első lányom születésekor – az együtt töltött minőségi idő, a közös apa-lánya programok a sok külföldi út ellenére csodásan szoros kapcsolatot eredményeztek közöttük. Ám sok apuka nem tud mit kezdeni egy kislány babával, egy totyogóval, hiszen úgy vélik, hiányzik a „közös téma”. Mit tanácsolsz azoknak az apáknak, akik nem tudják, hogyan kezdjenek neki?
Meg kell védenem az apákat 
Azt látom, hogy kis támogatással a legtöbb férfiből jó apa lesz. És azt is látom, hogy sok anya is megküzd ezzel a problémával, hogy nem tud mit kezdeni az újszülöttel. Ilyenkor pont az apa támogatása segíthet sokat az anyának. Nagyon fontos, hogy az anya mit gondol az apaságról. Ha mégis úgy érezzük, hogy nem tudunk mit kezdeni a gyerekünkkel, szeretgessük, építgessük lassan a közös programokat. Ha a gyermekünk érzi a szeretet és a figyelmet, kiváló apát csinálhat belőlünk.
Nagyon fontos, hogy nincs recept. Ahány apa, annyiféle apaság van. Ha egy apa megtalálja a saját stílusát, megszereti az apai szerepet.
Nemrég jelent meg az első könyved, Csendes Apa-forradalom címmel. Miért csendes? S miért forradalom?
Csendes, mert senkinek sem árt, sőt mindenki csak nyertese lehet. Én hiszem és vallom, az apák visszacsempészése a családjainkba a leghatékonyabb segítség a mai édesanyák részére. Viszont ehhez sok területen forradalmi változásra lesz szükségünk.
Én ideálisnak azt tartanám, ha olyan rendszerek vennének körül bennünket, ahol egy gyermek születésekor az anyák nem szakadnak ki addigi megszokott életükből az apák pedig nem szakadnak ki saját családjukból. A megoldás az lenne, ha mindkét szülő dolgozhatna, rugalmasan, akár távmunkában vagy részmunkaidőben és így mindketten ott lennének gyermekeik életében is, apaként és anyaként, együtt szülőként.