Image courtesy of Phaitoon / FreeDigitalPhotos.net
A minap egy ismerősömtől hallottam, hogy a gyermekét – az óra alatti beszélgetésért – a tanerő egy órával tovább bent tartotta az iskolában a teremben, nem engedte ki, így nem tudott ebédelni, s késve érkezett haza (akinek van gyermeke, képzelheti, micsoda érzés az egy anyának, hogy tudod, hányra ér haza a gyermeked normál esetben minden nap, de most késik, s nem tudod, hol van, majd hazajön ezzel a magyarázattal). Rendkívül érdekes figyelni ilyenkor az emberek reakcióját, véleményét, hozzászólását a témához. Van, aki a pedagógus szakma elértéktelenedése, demotiváltsága felől fogja meg a problémát (rossz körülmények, alacsony illetmény, szétzilált oktatás, nem csoda, hogy csak erre képesek), valaki ösztönös anyatigrisként a tanerőnek néhány jól irányzott pofont helyez kilátásba, s van, aki csak nosztalgikusan felemlegeti, hogy” jah, kérem, a mi időnkben repült a kulcscsomó, meg kopogott a pecsétgyűrű a rosszalkodó diákok fején, oszt mégis emberek lettünk.”… S van, aki halkan megjegyzi, ő nem merne szólni, mert fél, hogy a gyerekén torolják meg. Nem kívánok ma sem a hazai, vitathatóan sikeres/sikertelen oktatási rendszerről, a pedagógus szakma silány körülményeiről, alacsony béréről, vagy politikai nézetekről, s ígéretekről beszélni. Csupán a jogi tanácsadó véleménye kívánkozik ki belőlem egy olyan témában, ami első pillantásra nem a szívem csücske téma, nem anyukás munkajog, de higgyétek el, az! Nagyon is!
A gyerekeknek is vannak jogaik. Tudtátok? Biztosan. Fel is tudjátok sorolni őket, hogy mik ezek? Tudjátok, hogy diákként, tanulóként milyen jogai vannak a gyerekeiteknek? Nem általánosságban, hanem listaszerűen, legalább 8-10 pontot… Pontosan meg is beszéltétek vele? Tudja, érti ő is? Továbbmegyek: tudjátok, hogy mi a kötelessége az iskolában? Tudja ő is? Van házirend? Kikértétek, vagy megkaptátok iskolakezdéskor írásban? Elolvastátok közösen, kisebbeknek felolvastátok, átbeszéltétek? Tudja ő is, hogy mit szabad és mit nem? Tudja az általános normákat, hogy mit kell megtennie, mit kell betartania? Kérlek, ne gyertek azzal, hogy még túl kicsi. Az én lányom 4 éves lesz tavasszal. Nagyon jól tudja, hogy pl. az oviban, az “előszobában”, ahol az öltözés folyik, nem lehet enni. Mert nem morzsázunk, s nem eszünk olyan dolgot, amit más gyerek is megkívánhat, de nem ehet (mert pl ételallergiája van, cukorbeteg…). Megbeszéltük, megértette s minden nap elmondja: “Ott van fent a falon írva, hogy nem lehet itt enni. Ugye anya? Igen kicsim.” Érti, tudja, betartja, s rászól más gyerekekre, sőt szülőkre, ha ők ezt nem tartják be. 4 éves! Szóval ennyit az életkori korlátokról, és a megértésről.
Image courtesy of Ambro / FreeDigitalPhotos.net
Ha elmondod neki, mihez van joga, s mi a kötelessége, akkor tudatod vele, hol a határ. Mindkét félnek: gyereknek, tanárnak. Ha ezt valaki átlépi, jön a következmény. De mi lehet a következmény, mi a büntetés? Bezárni egy szobába, s nem kiengedni? Ez a cselekvési szabadság, személyes szabadság korlátozása. Olyan helyzetbe kényszeríteni, hogy ne ehessen? Ez az étkezési lehetőség korlátozása. Mindkettő szó szerint benne van a közoktatásról szóló 1993/VXXIX. törvényben a gyermekek, tanulók jogainál. Nézzük csak tovább: mit tett a gyerek? Beszélgetett órán. Kötelessége a gyereknek az órán fegyelmezetten viselkedni? Igen. Ez is benne van a törvényében. Láttunk már totál csendben ülő alsós osztályt egy pisszenés nélkül? Aligha… azaz a tanerő fel kell, hogy készüljön a kötelezettségszegésre, s megfelelő eszköztárral kell, hogy rendelkezzen. Ez a feladata, ez a hivatása. Sajnos néha válaszként azt hallom: a tanuló csak akkor élhet jogaival, ha kötelességeit teljesítette. Nem kérem, ez nem így van. Vannak alkotmányos jogok, amik mindenkit megilletnek, akkor is, ha a kötelezettségét nem teljesíti. Azaz az a tény, hogy a gyerkőc dumált, nem jogosítja fel a tanerőt arra, hogy bezárja, s ne engedje ebédelni s hazamenni időben. Ennyi erővel az adóbevallását késve benyújtó és a piros lámpán még átslisszanó tanerőnek meg nem utal fizetést a suli, mert ugye ha nem teljesíti a kötelezettségét, akkor a havi illetményére való jogát is elbukta… na, ez hogy tetszene neki?
Image courtesy of iaodesign / FreeDigitalPhotos.net
Mi a következmény? Felnevelünk egy újabb generációt, aki nincs tisztában sem a jogaival, sem a kötelességeivel. S felnőve majd elkezd dolgozni, s vagy eleget tesz munkaviszonyából származó kötelezettségeinek (időben megjelenik minden nap, dolgozik tisztességesen, nem lop, nem lóg…), vagy nem. S vagy tisztelik majd a jogait a munkahelyen, vagy nem. Ha nem, ő vajon fel fog tudni és fel mer majd szólalni ellene? Hozzászokott, tudja, hogy vannak jogai, s ha azt valaki megsérti, kérhet, és kaphat jogorvoslatot? Ha nem hagyja magát, vajon mit lép a másik fél? További megfélemlítés lesz a válasz?
“Mehet anyuka, ahová akar, az igazgató sem fog magának igazat adni…” - “Mehet nyugodtan ahová akar, én akkor is kirúgom magát.”
“Bezárom egy órára, mert egy órámon nem figyelt, majd most jól megtanulja.” – “Behívom egy irodába, s nem engedem ki, míg alá nem írja a közös megegyezést, nem kell nekem még egy terhes nő a cégemnél.”
“Nem figyelt, pedig kellett volna, így én sem kell, hogy betartsam a szabályokat, nem engedem enni.” – “Vétett egy hibát a munkában, ezért azonnali hatállyal elküldöm, mert úgysem mer szembeszállni velem, így legalább nem kell végkielégítést fizetnem.”
“Nem panaszkodunk a tanárra, mert akkor a mi gyerekünkön is bosszút áll.” – “Nem állunk ki melléd, nem tanúskodunk, mert akkor minket is kirúgnak.”
Ugye, nem kell hogy folytassam, értitek biztosan!
Hogy mi a mi felelősségünk?
Szülőként mindkettőt megtanítani neki. Ha kell, mindkettő betartását számon kérni, gyereken, tanerőn egyaránt. Ésszerű, etikus módszerekkel. Ha ez nem megy, segítséget kérni: problémás gyermekkel kapcsolatban nevelési tanácsadótól, más, talán objektívebb családtagoktól (de néha csak egy normális szülő-gyerek beszélgetés is elég) s ha kell, akkor a tanerő esetében igazgatótól, ombudsmantól, média által teremtett nyilvánosságtól akár. Elbeszélgetni, magyarázni, higgadtan, értelmesen, de határozottan. Elérni, hogy végre oktassanak jogokat és kötelezettségeket minden iskolában, mert tényleg nonszensz, hogy az autóvezetéshez jogsi kell, de a munkába álláshoz senki nem követeli meg a jogokról és kötelezettségekről szóló vizsga sikeres letételét, de legalábbis ezek tanulását intézményesített formában! Egy közúti balesettel akár életeket veszélyeztethetünk. Egy-egy rossz munkahelyi döntéssel “csak” a saját, s a családunk, gyermekeink anyagi biztonságát, s jövőjét kockáztatjuk… Nem hiszem, hogy ez ne érne meg egy-egy jogi órát a felsőbb évfolyamoknál hetente. (Zárójelesen jegyzem meg, hátrányos megkülönböztetésről már van kisiskolásoknak írt rajzos kiadvány, ami az ő nyelvükön, az ő szintjükön mutatja be, mit szabad és mit nem, hogy tudja felismerni, ha így bánnak vele, s kihez forduljon. Lehetne ilyen munkajogból is csinálni…)
S legfőképpen: példát mutatni. Abból tanulhat a gyermekünk a legtöbbet. Ha te nem állsz ki magadért, vagy érte, ő sem fog kiállni magáért, s a gyerekéért… Ne ismételjük ezt az ördögi kört tovább! Lépjünk ki belőle: felelősséggel, tudással, önbizalommal!
Ha kismamaként, anyaként a munkahelyeden a jogaiddal szeretnél tisztába kerülni, kezd itt, kattints ide!