Image courtesy of Serge Bertasius Photography at FreeDigitalPhotos.net
Igen, jól olvastad… valóban ezt kérdezem a mai írásom címében. S mi a nagy többség azonnali válasza? Hát, persze, hogy azok vagyunk! Mert a magyarok imádják a gyerekeket, sok gyereket akarnak, a gyerek az érték a szemünkben, mindent megtennénk érte… Félek, ez csak a felszín, ha megkapargatjuk egy kicsit a szép cukormázat, más lesz a valós kép. Hogy miért írom ezt? Éppen van egy friss élményem: nincs egy hete, hogy megállni tilos táblát helyeztek el közvetlenül az óvodánk előtti útszakaszon.
Ha esetleg valaki átfutott volna az előző mondaton, ismétlem: megállni tilos táblát helyeztek el az óvoda előtti teljes útszakaszon. Nézzük a szigorú tényeket: az óvoda évek óta ott van, két irányú forgalom megy az úton. Lejtős, budai utcáról van szó, kb 50-60 autó áll meg minden reggel és délután 5-10-15 percre, hogy ide és hazaszállítsa anya-apa a csemetét, legtöbbször nem egyet, hanem többet, munkába menet, jövet. Ha csak egy jár ide, akkor a másikat kézen fogva, rosszabb esetben járni még nem tudót babakocsiba, hordozóban, kézben hozzák. Télen, nyáron. Fagyban, hóban. A reggeli és délutáni időszakokat kivéve az utca ezen részén a parkolóhelyek szinte üresek. Az óvoda előtti útszakaszon – ahol egyébként kb az utca felét hosszában amúgy is az óvoda épülete, udvara foglalja el, azaz úgymond “saját magunk utcáját használtuk” – eddig ingyen lehetett parkolni, az ovi mellett két oldalt egy-egy lakóház. A szemközti utcarész fizetős, s jórészt az ott lakók autói foglalják el a helyeket.
Nos, ide sikerült valakinek egy megállni tilos táblát kihelyezni, amivel elérte, hogy totális zsúfoltság van reggel és délután az utca megállásra nem tiltott részén. Emellett az anyukák kisgyerekkel a karjukon, hordozóban, a nagyobbat kézen vezetve szaladgálnak át az úttesten – a forgalomban, no persze, csak miután ugyanezzel a pereputtyal a karjukon megvették a jegyet az automatából. És persze az ovis kirándulások esetén sem lehet közvetlenül a bejáratnál a buszra felszállni, hanem vagy el kell sétálni a messzebb álló buszig, vagy az úton kell átrohanni a gyerekcsapattal, ami nem csak kényelmetlen, de kifejezetten veszélyes is. Egy biztos, sok hely lett ott, ahol eddig mi parkoltunk rövid időre… de kinek? Hát, ezt még nem tudjuk… mert a telefont egyik illetékes szervnél sem vették fel napokig, ahogyan előzetes tájékoztatást, vagy esetleg egyeztetést sem kezdeményeztek. Forgalomtechnikai oka nincs a tábla kihelyezésének, ez abszolút egyértelmű.
Azt hiszed egyedi esetről beszélek? Tévedsz… hasonló helyzetről hallottam nemrég egy vidéki városban, csak ott általános iskoláról van szó, s azzal koronázva meg a helyzetet, hogy az épület 3 oldalán tilos megállni, s a rendőrök módszeresen büntetnek a mellékutcában meghúzódva.
És akkor mondom tovább: nézd meg, hány esetben adják át egy várandós kismamának a helyet a tömegközlekedési eszközökön, hogy ne kelljen a nagy pocakjával másoknak esni, vagy csak hogy a fáradt lábait megpihentethesse… nézd meg, hogy hányszor hívják vérvételnél a pocakosokat előre, hogy ne kelljen a sort kivárniuk. Hány “apuka” terpeszkedik a nőgyógyász váróban a széken, s hány ugrik fel, mikor belép egy újabb kismama, hogy átadja a helyét annak, akinek a létező összes udvariassági szabály szerint előnyt kéne biztosítani.
Vagy saját élményem: kb fél óráig pakoltam a defektes autóm csomagtartójából a dolgokat 8 hónapos pocakkal a Váci út kellős közepén nappal, hétköznap, várva a szervizes srácra, aki majd kereket cserél. Ezalatt mindenki csodálkozva, szórakozottan nézegettet, majd sétált el mellettem, s végül egy, azaz egy férfi állt meg, hogy “ugye kiskegyed nem akar ebben az állapotban kereket cserélni, bízza inkább rám”. Aztán persze megbeszéltük, hogy csak kiszabadítom a pótkereket meg az emelőt a csomagtartóból, a többit már szakember végzi majd…
Nézd meg – ez is mai konkrét példa – hogy hány zebrán (ott, ahol elsőbbsége lenne a gyalogosnak) engedik át a kisgyerekeseket kocsival, totyogó babával a zuhogó esőben, miközben a fűtött, meleg, védett autókban kényelmesen utazik a másik ember (ember?). És mit mondasz, ha valahol nyilvánosan szoptatja a babáját valaki? Felháborodsz? Vagy csak diszkréten elfordítod a fejed? Eszedbe jut, hogy esetleg téged is így etetett az édesanyád, s milyen jó, hogy ennek az anyukának még van teje, s hogy tud szoptatni, s így a kicsijének a legjobbat adja?
És amikor a boltban előtted egy kisgyermekes anya a türelmetlen, ordító gyerekét szeretné végre megnyugtatni? Vagy az óbégató csecsemőjét? Vajon hányan kívánják azt, hogy ó, szűnne már meg ez az őrjítő lárma? Vagy micsoda rosszul nevelt büdös kölök? Eszedbe jut kukucsot játszani vele, hogy eltereld a figyelmét a kicsinek, vagy csak megereszteni egy bátorító mosolyt az anyukának, s odaszólni, hogy igen, a tiéd is pont ezt csinálta, de majd kinövi, s addig is türelem és fel a fejjel? Soroljam még? Érted? Biztos vagyok benne, hogy érted…
Ha mi ilyenek vagyunk, miért lenne más az országunk? Miért lehet fenyegetni egy várandós kismamát a kirúgással? Miért kell eltörölni a dolgozó kisgyerekesek védelmét, miért kell a GYES-t olyan szinten tartani, amiből éhen halni sem lehet, de ugyanakkor ha dolgozni akar valaki, azt sem támogatják a döntéshozók? Miért van az, hogy a két-, háromgyerekes anya a legrosszabb munkaerő ebben az országban? Akit senki sem akar felvenni? Akit be sem hívnak interjúra? Miért nincs bölcsis férőhely elég? Miért nincs ovis férőhely – holott kötelezővé tennék az óvodába járást? Soroljam még? Nem teszem…
Te csak szüljél szépen, mert kell a GDP termelő következő nemzedék, aki majd eltart minket, és megtermeli a nyugdíjunkra valót és nagyon-nagyon szeretnénk, hogy megszülessen minden megtervezett baba szép hazánkban. Csak szíveskedj kérlek majd a fogantatástól a gyermeked szalonképes állapotáig nem szem elé kerülni, nem terhére lenni a környezetednek, az államnak, és így általában senkinek, mert azt már nem tolerálja a társadalom. Mert elméletben nagyon gyerekbarát társadalom vagyunk mi, csak ne kelljen elviselni soha semmi kellemetlenséget más gyereke miatt.
Csak egy dologban reménykedek jelenleg: hogy az a bizonyos tábla véletlenül került ki, tévedésből, valami kis adminisztratív hibából, s nem valakinek a megrendelésére, akit zavarnak az ott álló autók (azaz a gyerekek). Bár, amikor ideköltözött, akkor is tudhatta, hogy ez itt egy óvoda…